Csináld jobban, vagy másképpen

Talán ez a legfontosabb és egyben a legnehezebb a fotózásban. Újra és újra meg kell próbálni valami mást adni azoknak akik a képeidre kíváncsiak. Eközben magamnak is folyamatosan be kell bizonyítanom, hogy van még mit tanulnom és fejlődnöm. Addig jó, amíg érzem ezt a belső kényszert, ami ha valamelyik napon nem elég erős meg is látszik a produkciómon. Ezt persze mások nem veszik észre, mert szerencsére a téma és a helyszínek elég változatosak és színesek. Én mindig csak saját magamhoz és a lehetőségeimhez mérem a végeredményt. A fotózással töltött idő nagy része készülődéssel, utazással, keresgéléssel és várakozással telik el, az eredmény pedig rendszerint sok-sok jó és használható kép. 

Eddig a pontig azonban viszonylag sokan eljutnak azok közül, akik profi felszereléssel és rendszeresen járnak ezen az úton. Innen viszont már meggyőződésem szerint nagyon ritkán és nehezen lehet egy másik szintre feljebb lépni. Még nagyobb kihívás tartósan ott maradni. Kevés ilyen fotóst ismerek a rali világában, de íme néhány: Reinhard Klein, Manrico Martella, Germano Gritti, Tomatsu Futamura, Francois Bodin.  

Az igazán különleges képek elkészítéséhez olyan komplex tudásra és tulajdonságokra van szükség amire sokan nem is gondolnának. Tegyük fel, hogy valaki rendelkezik egy különleges látásmóddal, ami mindennek az alapja. A raliban azonban ez még önmagában nem ér semmit. Érteni kell a rali sajátosságait, meg kell határozni a rendelkezésre álló időt és tervezni kell vele az adott ország útviszonyainak és közlekedési szokásainak ismeretében, tudni kell tájékozódni térképpel és anélkül. Szükség van kiváló kombinációs készségre, gyors helyzetfelismerésre, rövid reakció időre és némi intelligenciára.

Tisztában vagyok azzal, hogy amit csinálok annak a túlnyomó része magas szintű iparos munka. A fotózás viszont művészet, bármi legyen is a téma. Ezért a RALLY fotózása kapcsán az ART szót csak akkor használhatjuk, ha a fotósnak sikerül a pillanat tört részébe sűríteni a fényt, a környezetet, az akciót, a hangulatot és a kreativitást. Ezek az elemek ugyanis olyanok, mint a színek a festő palettáján. Az eredmény pedig olyan lesz, mint egy mesternél az ecsetvonás. Attól lesz saját, egyedi és felismerhető a stílusod, ahogyan és amilyen arányban ezekből válogatsz. Olyankor érzem azt, hogy elértem ennek a közelébe, amikor az emberek anélkül is tudják, hogy egy képet vagy kiadványt én csináltam, ha nincs mellette a nevem.

Ezért megkérlek benneteket: ne kíméljetek! Adjatok minél több visszajelzést a kommentekben, és ne csak a képekről! Ha valami hülyeséget írok jelezzétek, ha helyesírási hibát találtok a szövegben döngöljetek érte a földbe! Legyetek kritikusak, formáljatok bátran véleményt ha valami nem tetszik, de jó lenne, ha azt sem titkolnátok el, ha valamivel betaláltam.