WRC2008 - Rally Argentína/7 Így készült - 1   

Gyakran mondogatják az ismerőseim: - Milyen jó neked! Már megint utazol, szinte egész évben csak nyaralsz! Ami egyrészt igaz is. Másrészt viszon ez a verseny jó példa volt arra, hogy mint minden éremnek két oldala van, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Nappalok és éjszakák, jin és jang, stb... Nincs az egyik a másik nélkül. Az argentin tudósítás némiképp rendhagyó lesz - már ha egyáltalán lehet körülöttem és a naplóm körül bármiféle rendről beszélni - ugyanis megpróbálom Nektek napra, órára és percre visszaadni azt kettősséget, amit a versenyek fotózása rejt. Nem is hinnétek, hogy öröm és bánat, szerencse és balszerencse hogyan járnak egymással kéz a kézben.

Szerdán este a közel egy napos utazás után amit összesen 18 óra repülés (Budapest-Párizs-Bouenos Aires-Cordoba) tett igazán tartalmassá, már nem akartam semmi mást, mint egy óriás zuhanyt és egy vízszintes fekhelyet. Ez a túra nagyon lerombolt... Legalábbis akkor azt hittem, hogy ennél már nem lehetnék fáradtabb. Az otthonról lefoglalt bérautómra még több mint 4 órát kellett várni a reptéren, a Hertz ugyanis kifogyott a járművekből... Első utam Cordobából Villa Carlos Paz-ba a sajtóirodába vezetett (1h autóval), ahol összeszedtem az akreditációt, fotósmellényt, térképeket és átfutottam a levelezésem. Hajnal kettőkor zuhantam ágyba, egy ismerős és igazán kedves kis hotelben, melynek a neve: Mon Petit :-)

Reggel 5-kor a telefonom jelezte, hogy vége az alvásnak, majd végleg elnémult mert lemerült az akkumulátor... Sebaj gondoltam, mert van nálam otthonról hozott autótöltő. Ami viszont a bérelt autóval nem volt kompatibilis... Elindultam a shakedown-ra amit már nagyjából tudtok hogyan zajlott. Sár, eső, rendőrök, tüskék és sok-sok gyaloglás az egyik oldalon, és néhány fotó, ami mindezekért kárpótolt a másikon.

Siettem vissza a hotelbe, ahol az apró szoba pillanatok alatt megtelt a sáros göncömmel. Na igen! Ez már illett hozzám. Gyorsan belaktam a helyet... Rövid pancs és szüttyögés, majd irány a sajtóiroda. Pont akkor kezdődött a verseny előtti sajtókonferencia. A kérdések nem voltak túl eredetiek. J-M. Latvalát pl. arról faggaták, hisz-e abban, hogy ismét a pódiumon köt majd ki ezzel folytatva remek sorozatát (valószínűleg nem lenne itt ha nem hinne benne...sic!). A nem éppen szegény helyi WRC-menő, Luis Perez Companc arról beszélt, hogy sokat dolgozik, ezért idén nem tud csak 3-4 futamon elindulni. Meggyőző volt, sajnáltam... Petter Solberg örült annak, hogy a shakedown-on ő volt a legyorsabb, és végül Loeb legérdekesebb megjegyzései Maradonához köthetők. A legjobb és legfontosabb kérdéseket maguk a versenyzők tették fel, de nem vártak és nem is kaphattak rá kielégítő választ. A hatalmas kérdőjel a gumik mellett tornyosult. Az új szabályok szerint ugyanis, ugyanazoknak az abroncsoknak kellett volna helyt állniuk a 8-10 fokos hűvös esős időben és sárban, mint amiket Mexikóban használtak a csapatok száraz, 30 fok feletti hőmérsékleten... Az aggodalmak nem voltak alaptalanok, főleg ha belegondolunk abba, hogy tavaly még öt különböző komponens közül lehetett választani.

Az esti rajtceremónia Cordobában zajlott, de az nekem kimaradt, helyette éjfélig ültem a gép előtt és az aznapi képeket küldözgettem az ügynökségeknek csiganeten csigatempóban. Az irodában szép lassan már az összes szék felkerült körülöttem az asztalra, és mivel nem akartam, hogy velem mosassanak ne adj isten velem mossanak fel, elhagytam a helyszínt. Utolsóként... A blog! Nyilalt belém a gondolat. Oda még nem tettem semmit. Ja és még valami! Mintha az ebéd és a vacsi kimaradt volna ebből a napból...

A szállodában már nem volt konyha, de örömmel rendeltek nekem egy pizzát. Volt viszont wifi és éjjel kettőkor végre felkerült Solberg kicsúszása is a blogra. Visszanéztem és elolvastam még egyszer mindent. Elégedett voltam a nyitánnyal és a hasam is jól tele volt a nagy kerek pizzától. Gép kikapcs, majd ahogy voltam ruhában, a TV-távirányítóval a kezemben, hátam a falnak támasztva elalaludtam az ágyon... Egy pillanat műve volt. Mintha kihúztak volna a konektorból. A telefon lemerülve és ébresztőt sem kértem... Folyt. köv.