WRC2008 / Rally Japan / Egy lépés előre, kettő hátra  

Nem is tudom, hogy honnan kellene kezdenem... Talán az lesz a legjobb, ha előre bocsátom, hogy elfogult és érintett is vagyok a témában. Elfogult, mert akik ismernek azok tudják, hogy nem márka, hanem egészen egyszerűen tipusfüggő vagyok... Amióta volt szerencsém hosszabb ideig egy hatos Tommi Mäkinen Edition-el nyargalászni - ennek immár idestova kilenc éve - azóta számomra az autó ennél a tipusnál kezdődik és valószínűleg egy darabig még itt is ér véget.

Az új EVO X első méterei a világbajnokságon

Az eltelt jónéhány esztendő során az evolúció hetes számot viselő képviselője kimaradt a sorból (akik tudják mit veszítettem azok már többször megnyugtattak, hogy semmit), de egy Motec-es nyolcas, több kilences és nemrégiben egy új tizes is hosszabb-rövidebb időre a játszópalytásommá szegődött. Mivel a műszaki dolgokhoz igencsak keveset konyítok inkább abba az irányba vinném el a dolgot, hogy mit is adott számomra technikai háttérismeret nélkül, ez a minden porcikájában kivételes teremtés. A kilométerórák adatai alapján az elmúlt években kb. 200.000 kilométeren keresztül űztem-hajtottam és tartottam a tűzben ilyen vasat. Nyugodtan értsd szó szerint... Ebből kiindulva azt hiszem elmondatom magamról, hogy tudok egy s mást arról a járműről, amiről éppen cikkezem. Ez szerintem elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy ne outsider-ként osszam az észt.

Nutahara on the stage...

Az első személyes élményeket 2008 márciusában (közvetlenül a világpremier után) gyűjtöttem be az EVO X-ről, amikor a Mexikó Rally után Miami felé vettem az irányt. Az idő tájt arrafelé már a kereskedések előtt sorakoztak az új tizesek, Európába viszont csak augusztusra volt várható. A dolgok úgy alakultak, hogy május végén két jószág konténerbe került az óceán túloldalán, és július végén már volt szerencsém az új EVO X-el nyargalászni a hazai utakon. Mielőtt a részletekbe elmerülnék szeretném elmondani, hogy ez az az autó, amit ha önmagában vizsgálsz nem kaphatsz objektív eredményt. Mert persze azt el tudod azonnal dönteni, hogy kényelmes és komfortos-e az a közeg amit a belső tér kínál. Az első személyes találkozó arra is gyorsan választ ad, hogy a formája elnyeri a tetszésed vagy sem. Amikor azonban a gázra lépsz, már nem kerülheted el, hogy másokhoz is mérd az eredményt. Mivel azonban itt az evolúciós fejlődés legmagasabb fokára való eljutásról kell véleményt formálni, megkerülhetetlennek érzem annak az alapvető kérdésnek a feltételét amely így hangzik: A Mitsubishi Lancer Evolution X valóban ennek a fantasztikus szériának a leges-leges-legtetején álló csúcsragadozó? Nos a válaszom nem! És nem sokat kellett gondolkodnom rajta. Az autóversenyekre eddig az volt a jellemző, hogy az utcai modellekből vadultak el a dolgok úgy, hogy a ralipályákon is megállják a helyüket. Az EVO X-hez kapcsolódóan, most egy kicsit furcsa és fordított érzésem van. Ez az autó vissza lett szelídítve a versenypályáról az utcára. Aminek persze van számos élvezhető és kellemes hozadéka, de számomra ez az autó éppen emiatt nem kevesebbet, mint a lelkét veszítette el... Súlyos szavak, de nekem fáj ezt leírni a legjobban. A szilaj, bátor és minden körülmények között ugrásra kész, rettenthetetlen harcosból, egy ügyes, de elkényelmesedett piperkőc ficsúr lett... Aki ugyan jól bánik a karddal, de ha baj van Te melyiket választanád magad mellé társnak? Nos arra, hogy békeidőben "mutasd magad" és ne kelljen lehajtott fejjel eloldalaznod, ha felűnik egy BMW vagy egy Audi, arra tökéletes az új EVO X... De amikor úgy igazán oda kell ba..ni a nyakaskodóknak, akkor egy másik kulcsért nyúlsz előbb, mert az EVO IX MR csúnyán kifújja az orrát az új tizesnek.

A szervizpakban pihengetett egy úgy behevített X-es, hogy áááááááá... 

Azért tévedés ne essék! Egy nagyon-nagyon szerethető autóról van szó! Nem azért bántottam a masinát a korábbi gondolataimmal, mert ne tett volna meg mindent azért, hogy jól érezzem magam benne. Tökéletes és számos szempontból jobb autóról beszélünk, mint eddig bármelyik volt ezelőtt a sorozatban. Nem beszélve arról, hogy a "sohasemleszbarát" kategóriába tartozó Subaru, az új Imprezával nem tudta összezavarni a Mitsubishi rajongókat... De egy EVO ne azért legyen szerethető, mert a kedvedben akar járni és ki akar szolgálni! Egy EVO sokkal inkább legyen becsülendő és tisztelendő, mert ki tud szolgálni! Egy EVO ne olyan legyen, mint egy drágakövekkel kirakott damaszkuszi szabja! Az EVO keltse életre a legkeményebb és legélesebb japán kard mítoszát! Egy EVO értő kezekben legyen verhetetlen fegyver, mellyel legyőzheted bármelyik ellenfeled. Számíthatsz rá esőben és sárban, átzavarhatod jégen és havon, felszalad veled a hegytetőre és átgázolhatsz vele az utad keresztező patakon. Majd mindezek után csupán csak egy dolgod van vele: csutakold le, mint egy harci mént. Add meg neki ami jár, majd keresd ismét a bajt és a harcot amerre jársz. 

Sajnos az, amit én magam megtapasztaltam a szemem láttára is beigazolódott az igazi harcban. A Mitsubishi Lancer EVO X világpremierjét a 2008-as Japán Rally jelentette az FIA Rally Világbajnokságon. Az autót nem világsztárok hajtották, de a japán Nutaharáról és Taguchiról elmondható, hogy képben vannak a pályákat és a márkát illetően. Na és persze a számukra nyújtott gyári támogatás sem elhanyagolandó... Mindezek ellenére az időeredmények számomra lehangolóak. Az a tény, hogy egyetlen szakaszgyőzelmet sem könyvelhettek el önmagáért beszél... Vettem a fáradtságot és kigyűjtöttem néhány szakasz eredményét, hogy itt helyben meggyőződhessetek arról, amiről szó van. Nem beszélve a látottakról... Talán nem véletlenül, de az Skoda Octavia legügyetlenebb és legkiforratlanabb időszaka villant be, amikor először a kanyarokban felbukkant az új EVO X. Az autó homologizációja régóta húzódik, mert az utcai modell teljesen alkalmatlan volt arra amire korábban. Nem jók az alapok. Magasan van a súlypont, rossz a súlyelosztás, és az egész nem olyan közvetlen, mint az elődje. Az új autó remekül helyt áll az utcai körülmények között, de nehéz feladat előtt állnak a fejlesztők, ha ütőképes raliautót szeretnének faragni belőle.

Az ősi rivális Subaru már Monte Carlo-ban bemutatkozott az (EVO X-hez hasonlóan szerencsétlenre sikeredett) új Impreza N csoportos verziójával. El kell ismerni, hogy a kékek az N-es autó fejlesztésében jókora előnyben vannak a Mitsuhoz képest. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy Arai esélyt sem adott Nutaharáéknak a küzdelemre, kilométerenként egy másodperccel alázta őket. A gyémántos márka jó hírén azonban mégsem esett csorba, hiszen az autók elején található drágakövek fényesen csillogtak a díjkiosztón! A korábban részemről "piperkőc" és "ficsúr" jelzőkkel ellátott EVO X becsületét és egyben a márka jó hírét nem más, mint az általam oly nagyra tartott régi harcos, az EVO IX mentette meg... A siker három fiatal idegennek köszönhető, akiknek a nevét, ha esetleg most hallanátok először nem árt, ha rögtön el is raktározzátok a memóriátokban: a norvég Brynildsen, az ifjú orosz zseni Jevgenij Novikov és a csoportgyőztes finn Juho Hanninen.

Jevgenyij Novikov óriási tehetség! Jegyezzétek meg a nevét!

Brynildsen - egy ideig neki állt a győzelmi zászló

Hanninen gyors volt és némi szerencsével, de nyerni tudott

SS1 Heper-1 (13.24km)

SS2 Yuparo-1 (11.10km)

SS5 Heper-2 (13.24km)

SS13 Kamuycep-1 (33.66km)

SS17 Kamuycep-2 (33.66km)

SS18 Kina-2 (9.55km)

SS23 Sikot-1 (27.76km)