WRC2009 / Ciprus Rally / Második nap/ Ogier fejtetőn!

Minden fotós álma, hogy egyszer, valahol, sikerül elkapnia valakit, aki egy olyan hibát vét, aminek bukfenc lesz a vége. Én kimondottan nem hevülök be ettől a gondolattól, de azért azt sem állítom, hogy hidegen hagy egy ilyen lehetőség. Többször voltam már közel a tűzhöz, de igazán nagy kalandot még nem kaptam el.

Tavaly a Wales Rally-n Hirvonent elcsíptem ugyan egy jó szögből, de sajnos a teljes sorozat nem lett nagy klasszikus, mert pont a legfontosabb kockáknál egy oszlop bezavart...

Itt Cipruson sem úgy indult az első szakasz a második napon, hogy nagy csodák fognak történni. Amikor a gyorsaságihoz értünk egy jó szappanos jobb kanyar (sok-sok nézővel) és egy dobbantó gyanús hely közül kellett választanom. Mivel utóbbira a folytatásban vajmi kevés esély volt, ezért emellett döntöttem. Az első három autó után azonban vettem a sátorfámat és visszacsúszkáltam a kanyarhoz. A mozgásomra vonatkozóan nem tévesztettem el a jelzőt, ugyanis a vizes, agyagos úton óriás sárlabdává változott a cipőm, és nem volt könnyű a csúszós talajon A pontból B pontba modellezni. A két Citroën után Hirvonen is feledhető mutatvánnyal távozott, ezért Latvalát már az új helyen akartam elcsípni. Ő nem jött, mert elbaltázott egy kanyart, ellenben a többiek szépen be-becsúszkáltak a fordulóba. Amikor azonban Ogier felbukkant tisztán látszott, hogy esélye sincs bevenni a kanyart. Nem volt más dolgom, mint az izgalmamat és a kiváncsiságomat legyűrni, a történésekre koncentrálni és az exponáló gombon hagyni az ujjam. Hirvonenhez hasonlóan ez a sorozat sem lett tökéletes, mert a bokor és egy előttem álló fazon bezavart a képbe, ráadásul a bukfenc mögött egy kupac parkoló autó is haszontalankodott...

Persze a C4 közéjük is zuhanhatott volna... Ekkor szépen sorban mindegyik felrobban, de szerencsére ők még az utolsó pillanatban (James Bond) kiszabadulnak az autóból, és maguk mögött hagyják a lángoló roncsokat (Desperado)... Ám ekkor váratlanul a fák közül felbukkanhatott volna egy csapat rally-fan elefánt, akik a pocsolyákból felszippantott vízzel elolthatták volna az izzó, de még működőképes masinát, majd ezt látva a srácok visszafordulnak, beülnek, és megnyerik a szakaszt... Na aaaaaaaaz micsoda kép lett volna!!! Talán legközelebb... Csak légy résen Öcsi! Légy résen! (Az utolsó cserkész) És légy észnél fiacskám! (a faterom...)

Miután este a sajtóirodában a többiek hol irigykedve, hol elismerően megveregették a vállam, kezdtem megbarátkozni a számomra messze nem tökéletes eredménnyel. Ha azt veszem, hogy az ügynökség elsőként ezeket a fotókat küldte szét a világba, talán tényleg nem volt miért elégedetlenkednem. De azért mégis! Valami azt súgja, hogy egy nagy bukfenc még hátra van.

Olyan elefántos... Viszont jó lenne még valahogy egy zebracsikót is belekeverni, ami előtt egy öreg hím oroszlán térdel, és az életéért könyörög... Na akkor végre tényleg örökre szögre akaszthatom a gépem!