WRC2009 / Finn Rally / SS-21 Myhinpaa 1

A Neste Rally Finland utolsó napján egy Myhinpaa névre keresztelt gyorsasági szakasz szerepelt a programban. A verseny előtti pályabejárás óta izgalomban tartott, hogy itt mire lesznek képesek a srácok. Szerencsére volt időm végigmenni a szakaszon. Oda-vissza... Annyira jó volt, hogy nem értettem! Az út fel-le, fel-le hullámzott, miközben minden púpon volt egy kanyar :) Atyavilág! Mit fognak ezek itt művelni? – gondoltam magamban.

A szakasznak olyan ritmusa és ívei voltak, hogy az egészen elképesztő. A fotózás szempontjából legjobb helyszín kiválasztása óriás tobzódásba fulladt. A jegyzeteimben hat-nyolc elsőkategóriás akciópont szerepelt... Belegondoltam abba, hogy hány éven keresztül lehetne ide visszajárni anélkül, hogy ismételném magam... Választani viszont kellett, de ez egy tipikusan olyan döntés volt, amikor egy ujjadat megtarthattad, de az összes többit lecsapkodták... Nem tudsz felhőtlenül örülni annak ami megmaradt, mert a többi hiánya sokkal jobban fáj :)

Myhinpaa 1 és 2 között, csupán egy tankoló zóna volt, viszont másik gyors nem. Özönlöttek a nézők, kilométereken keresztül hömpölyögtek a pálya felé. A jegyzeteimből kiválasztott helyre, egy könnyen megtalálható bekötő út vezetett, ezért az utolsó hat-hét kilométeren már folyamatosan parkoltak az autók és battyogtak a szurkolók. Nem egy arc, ezt a távot itallal és kolbásszal csordultig megrakott hűtőtáskával a kezében, hátizsákkal a hátán, és székkel a nyakában tette meg... Ha nem látom nem hiszem el! Talán egy-kettő még mindig ott ücsörög...  

A hatalmas tömeg majdnem minket is megviccelt, de szerencsére még időben elértük amit akartunk. Ami azt illeti, nagyon jól jött a pár nappal korábban megszerzett helyismeret.

A púp, amit kiválasztottam csak félig-meddig váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hirvonen, – ahogy azt vártam és reméltem – nagyon meggyőzően, 5. sebességi fokozatban és padlógázzal zavarta át a Focust előttem. A dobbantón ugyan nem emelkedett el magasan, de a folytatáshoz ideális íven, keresztbe ugrott el rajta... Ő volt az egyetlen (és talán Loeb) akinél a hideg futkosott a hátamon, mert a többiek talán jobban megtisztelték a feladatot, mint kellett volna. Ezért a második Citroën (Sordo) után úgy döntöttem, hogy egy kicsit lejjebb, a dobbantóból lefelé továbbívelő balkanyarra fókuszálok.

Matthew, Henning és Rantanen szűken, stresszmentesen érkeztek majd így is távoztak. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy itt már semmi érdekes nem fog történni. A kanyar azonban bármennyire is úgy tűnt, hogy megszelídült ahhoz képest amit korábban láttam benne, valami megmagyarázhatatlan dolog miatt tovább vonzott és ott tartott.

Eddig kizárólag a belső ívről kattogtattam, de a második Suzuki előtt úgy döntöttem, hogy átmerészkedek a külső ívre, hogy a képek ne legyenek egyformák. Beálltam a fák közé, és a szemem a lehetséges menekülési útvonalat pásztázta. Szerencsére az erdő nem volt túl sűrű, az viszont nem volt megnyugtató, hogy vastag fák helyett, zsenge cserlyék vettek körül. Egy autó után jobbnak láttam visszamenni az út túloldalára. Ami ezután történt, azt a képek hitelesebben mesélik el nálam. A finn Ahola Mitsubishi Lancerével pont arra a helyre esett be, ahol néhány perccel korábban még én álltam...  

2009-ben Myhinpaa (15,06km) lett a leggyorsabb szakasz a Finn Rallyn. J-M Latvala a második körben 131,5km/h-s átlagsebességgel(!) 6:52.1 alatt száguldott át rajta... Mindezt bukótér, sóderágy és gumifalak nélkül, többnyire sűrű fenyőredővel szegélyezett földúton...

Mit lehet még ehhez a történethez hozzátenni? Semmit.

Szerencsére nem történt tragédia. A pilóták és a közönség sértetlenül úszták meg a kalandot. Az eset tanulságait azonban mindannyian levonhatjuk. Sem nekünk tudósítóknak, sem pedig Nektek szurkolóknak egyetlen pillanatra sem szabad a látványba belefeledkezve nézni a versenyt. 

És még valami! Őrangyalkák! Köszönjük!