WRC08-Mexikó Rally/10 Egy elveszett lökhárítóról jutott eszembe...

Malcolm Wilson a Ford csapat vezetője, már messziről nagy érdeklődéssel figyelte ahogy fiacskája Matthew az időbeíró előtti placchoz közeledett. Amikor a kölyök kiszállt az autóból a fater megállt előtte zsebre tett kézzel és a Focus orrát csendben nézegetve várta, hogy fia megszólaljon.

Matthew odaállt mellé és néhány hosszúnak tűnő másodperc után egy rövid családi párbeszédnek lehettem a fültanúja.

- Elvesztettük a lökhárítót - törte meg a hallgatást Matthew.

- Azt látom - jött rá a válasz.

- Hol? - kérdezte az apa

- Azt nem tudom... Nem vettem észre.

- Nem éreztél valami változást az autón? - jött még egy utolsó kérdés

- Nem. Semmit sem éreztem.

- Azért alánézek még mielőtt bemész a szervizbe.

- Jó - zárta le a beszélgetést a fiú.

Hihetetlen, hogy mennyire kifejezéstelen volt ez az egész beszélgetés. No nem azért, mert valami nyaklevesfélét vártam volna, hanem sokkal inkább azért, mert testközelből tapasztalhattam meg, hogy itt és most, ezen a szinten mennyire nem számítanak a veszteségek és az anyagiak. A pénz itt nem valami misztikus dolog, amit csak nagy ritkán látnak errefelé. Vagyis lehet, hogy az, mert azokra a bankkártyákra amiket itt használnak, nem szoktak az autómaták visszamosolyogni. Óhatatlanul eszembe jut, hogy hányszor láttam már otthon, hogy néhány apróság is mekkora gondot tud jelenteni... Persze a világ egyik legnagyobb autógyárának a csapatát ostobaság lenne bármilyen más kisebb istálló lehetőségeihez mérni. 

Ezzel az egész történettel csupán két dolgot szerettem volna mondani. Az egyik egy mondás és annak a továbbfejlesztett változata, nevezetesen, hogy a pénz nem boldogít! De nyugtat...

A másik, hogy ahol ilyen nyugalom van, ott szépen csendben lehet előre lépkedni és fejlődni. Matthew nem csinál nagy csodákat, nincsenek még időnként sem látványos vagy kiugró időeredményei. De folyamatosan ott van a mezőnyben, versenyről-versenyre gyűjtögeti a kilométereket és a tapasztalatokat. Ahogy tette ezt anno Hirvonen, Latvala és Atkinson is. Akik ma legyintenek Matthew Wilson neve hallatán, azoknak pár év múlva jussanak eszébe ezek a gondolatok. Szerintem nem is olyan sokára, össze fognak állni a dolgok a fiúban. Amint ez bekövetkezik, egy olyan céltudatos és komoly potenciált jelentő apa mint Malcolm Wilson, hozzá fogja tenni még azt a részt, ami a sikerhez kell.