WRC Face to Face 2010

Utolsó kommentek

  • edeleny beres: De jó kis blog volt ez, lehet ha időm engedi újra elkezdem olvasni az elejétől :D (2017.01.16. 11:12) Kreatív és Art
  • Montuain Bike RWD Kompressor: Kicsit kackiás. (2012.04.21. 13:06) Örült hajsza Mexikóban
  • IV. (Parkoló) Béla: Ricsi! Az idén folytatod a blogolást, vagy csak a fb-on folytatsz aktív tevékenységet? (2012.01.23. 13:11) Örült hajsza Mexikóban
  • Utolsó 20

WRC Naptár 2011

Kapcsolódj:

Egy másik Maradona

B. MAX

WRC2008 - Rally Argentína/9 Corazón de mi pais

Amikor végre kisütött a nap és elhelyezkedtem a pocsolya melletti sziklán még több mint másfél órám volt az első autó rajtjáig. Nyúzott voltam és nem akartam mást, mint élvezni a táj és az idő varázsát. A hátam mögött volt egy csoport, amelyik elég hangos volt ahhoz, hogy zavaró legyen. Már akkor beszólogattak amikor a helyemet keresgéltem, de amikor letelepedtem a közelükben igazi slágerré váltam. Hé fotós! Hé fotós! - kiabáltak. Csinálj rólunk egy képet! Itt Argentínában számatlanszor fordul elő hasonló. Furcsa módon az emberek - Afrikával ellentétben - hiába szegények, imádják ha fényképezik őket. Többnyire nagyon viccesek és kedvesek, ezért gyakran kattintok egyet csak azért, hogy ne bántsam meg őket. Most viszont éreztem valami finom fenyegetést abban ahogy ezt mondták. A brigád elég ramatyul nézett ki, de úgy döntöttem azzal ha rájuk sem hederítek szép finoman be tudom hergelni őket. Így is lett.

Csinálj már rólunk egy képet! Jött sokadszorra a felkérés angolul, majd néhány cifra szleng spanyolul. Nincs kedvem! - vetettem oda. Erre az egyiknél elszakadt a madzag és a következőt találta mondani: Semmi baj majd elveszem a géped és megcsinálom én! A többiek röhögni kezdtek, de elhallgattak és a társukra néztek amikor válaszoltam. Ez jó ötlet kölyök! Gyere ide érte! Amint az utolsó szó is elhagyta a számat, már nem voltam teljesen biztos abban, hogy ez volt a helyes válasz. Autókat jöttem fotózni, tehát nem azért vagyok itt, hogy megbosszuljam azokat a pofonokat amikkel Chacon padlóra küldte a mi drága "KoKonkat", országunk kedvencét. A csapat vezére oldotta fel az ellentétet azzal, hogy megjegyezte: Jobb lesz mindenkinek, ha Te csinálod! Elmosolyodtam és már nyúltam is a gépemért. Amikor ezt látták összeálltak, diadalmas és elégedett képet vágva néztek a kamerába.

Amíg a keresőben meg nem láttam őket, arc és alaktalan massza voltak számomra. Az optikán keresztül viszont kirajzolódtak hét ember vonásai, akikre egyre inkább kiváncsi lettem. Az egyik hátán Maradona felirat virított. Nagyon szeretem Diegot! - szólaltam meg először úgy, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Erre a srác felállt és a trikóját felhúzva egy tetoválást mutatott a szíve fölött. Egy címer volt. Látva bizonytalanságom kisegített. Boca Juniors! Tudod! Ez egy csapat. Argentínában itt játszott Diego. A címert nem ismertem meg, de ismerem a Boca Juniors-t! - válaszoltam. Ismered? - kérdezte egy másik. És kit ismersz még? Elsoroltam még néhány csapatot az argentin bajnokságból majd egy csapatra való focistát azokból akik 1982 és 2008 között a Világbajnokságokról hirtelen eszembe jutottak. Amikor a Barcelona mai szárjához Messihez értem, már nyoma sem volt annak a hangulatnak ami korábban uralkodott.

Alig tudtam elkerülni, hogy a nemzeti italukból (Fernet Branca és Coca-Cola mix) ne kelljen egy nagyot húznom. Pedig nagyon jó! - biztattak. Tudom! Kóstoltam már! - füllentettem egy elegánsat, mert nem akartam, hogy a nehezen megszerzett barátságunk gyorsan romba dőljön. Nem elég erős? Nem elég jó? - kérdezték. Van jobb is! - röhögte el magát az egyik. Ekkor a Maradona feliratos egy cukros zacskót vett elő, amiben nem cukor volt. Felém nyújtotta, de a fehér port felismerve jeleztem, hogy köszönöm de nem kérek. Tudod mi ez? - kérdezte. Maradona kedvence. Mindenki röhögött. Tudom mit tartasz a kezedben. - válaszoltam. Se Fernet se ez! Mi van veled? - jött egy újabb kérdés. Semmi bajom! Ha dolgozok nem iszom, mert még vezetnem kell, a másikra pedig nincs szükségem. Magamban azért elmosolyodtam. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne ha Richárd, itt szép csendben a bokrok között beinna és bekólázna...
Diego inkább csalódottan mint sértődötten vette tudomásul, hogy ennél már nem lehetünk jobb barátok és félig elfordulva óriásit szippantott a zacskóból. Önkéntelenül is nyúltam a kamerámért, de sem őt, sem a többieket ez nem zavarta. Pózolni kezdtek majd a szerencsétlen, felém fordulva is megismételte a szippantást...

Mire elment a pályazáró autó elkészítettem ezeket a képeket. Ha ezzel a csapattal egy sötét utcában találkozom biztos, hogy nem úgy válunk el, mint ahogy ez történt... Ezek a kölykök egy sikátorban néhány dollárért megvágtak volna mint a kenyeret. Szerencsére itt találkoztunk. A pálya szélén. Még autót ugyan nem láttam, de örültem, hogy változtattam az eltervezett programon és ide nem az utolsó pillanatban érkeztem. Ez is egy olyan különleges élmény volt, ami ha rohansz nem történik meg veled. Ezeket a pillanatokat ugyan egyedül éltem meg, de örülök, hogy van ez a blog, mert megoszthatom másokkal is. Ha itthon megkérdezik milyen volt Argentína, ezek az arcok biztos, hogy eszembe fognak jutni. Mert ez Argentína! Pontosabban: ez is Argentína. Gyönyörű. Tragikus. Kiszámíthatatlan. Veszélyes és szenvedélyes...

Szólj hozzá!


Címkék: hangulat 2008 szurkolók rally argentina

A bejegyzés trackback címe:

https://rally-foto.blog.hu/api/trackback/id/tr301149274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása