WRC2010 / Svéd Rally / Pakli az asztalon

Új év, új játék! Csak a pakli nem nagyon akar cserélődni... A két gyári csapat háza táján minden maradt a régiben, már ami a játékosokat illeti. Loeb és Hirvonen a két ász, Sordo és Latvala a királyok. Azzal nem bántanék meg senkit, hogy dámának tituláljam, így tehát a következő vonalat a bubik jelentik. A Ford és a Citroen is ebben a sorban próbált erősíteni és változtatni az elmúlt esztendőhöz képest.

A franciáknál Sebastien Ogier továbbra is abban a kiváltságos és irigylésre méltó helyzetben van, hogy a PSA Konszern pénzén és kárára próbálhat gyorsulni és az elithez izmosodni. Mellette tavaly Novikov vitézkedett, de a fiatal orosz srác annyi kárt okozott azoknak akik bíztak benne, hogy amiről azt hitte mindenki, hogy körülötte sosem fogy majd el (mert annyi van), nos az is elfogyott... Ez nem más mint a pénz. Ha a hírek igazak, akkor a „bolondgyereknek” ez az év teljesen kimarad. A helyére viszont egy igazi nagymenő, egy tiszteletbeli ász kapott C4 WRC-t. Ő pedig nem más, mint a Forma-1 2007-es exvilágbajnoka Kimi Raikkonen. „Hé haver! Figyelj! Azééé eeez máááá valami” – mondaná Hofi Géza... Annak ellenére, hogy „Mr. Iceman” személyisége eddig engem nem varázsolt el, nagyon örülök annak, hogy a WRC mellett döntött 2010-ben. Az ő jelenléte biztos vagyok benne, hogy mind a média, mind pedig a közönség érdeklődését fokozottan a ralira fogja irányítani, amire óriási szükség van ahhoz, hogy a sportág végre ki tudjon kászálódni abból a gödörből, ahova az utóbbi években csúszott. Hajrá Kimi!!!

Ezt a márkát és ezt a tipust (C4 WRC) fogja Petter Solberg is hajtani 2010-ben, ami várható volt azok után, hogy a tavalyi év utolsó két versenyén fülig szerelmes lett a franciák négykerekűjébe. Ennek ellenére nem érzem, hogy igazi favoritként kellene tekintenünk Mr. Hollywood-ra...

Loeb és Sordo... Ez egy kemény diónak ígérkezik. Mikko mellett szerintem idén a spanyol lesz Loeb legkeményebb ellenfele, mert egyszer már véget kell érnie a vízhordásnak. Valami azt súgja, hogy Dani Sordo mára olyan lett, mint egy kitörni készülő vulkán. Amelyik ha a legapróbb lehetőséget és esélyt megkapja, hogy kiadja magából mindazt, amit az elmúlt években egyrészt megtanult, másrészt elfojtottak benne, akkor azt elemi erővel fogja megtenni. A bajnokság négy aszfaltos versenyéből én egyet neki adok és arra is képesnek tartom, hogy murván megviccelje az ászokat. Egy szó mint száz, 2010 végére Dani Sordo neve mellé is odakerül végre az első futamgyőzelem.

Nézzük mi a helyzet az asztal másik oldalán, ahol a Malcolm Wilson vezette Ford szeretne addig eljutni, hogy a Citroennel és Loeb-el hosszú évek óta vívott játszákban ne csak kevernie és osztania kelljen, hanem végre bemondhasson egy nagy „all in-t” is a bajnokság végén. Mikko tavaly már bebizonyította, hogy készen áll arra, hogy legyőzze a franciát a pályán, még mielőtt visszavonulna. Centiken és másodperceken múlott csupán minden, pedig egy hosszú éven át kergették egymást. Na meg Latvalán... A fiatal finn annak ellenére kapja továbbra is a zsetonokat a játékhoz, hogy tavaly a legnagyobb „gyomrosokat” éppen tőle kapta Hirvonen. Abban azonban biztos vagyok, hogy erre idén már nem lesz pénz, mert a jeges verseny rajtlistáján felbukkant egy régi-új név, amit jobban tesz, ha nem vesz félvállról. Uncle Marcus azaz Marcus bácsi kap egy újabb lehetőséget arra, hogy bizonyítsa: a „Magic” jelzőtől még túl korai volt őt megfosztani. Grönholm felbukkanása a játékban, mindenképpen jót fog tenni a partinak.

Eddig csupa ismerős arc körül keringtek a gondolataim, mígnem végre eljutottam valakihez, aki ismerősnek ugyan ismerős, de akinek a nevéhez, mégis a „sötét ló” fogalmat illeszteném.

Mr. Ken Block from United States... A pali emberek millióit ejti ámulatba a YouTube-ra feltett videóival, ahol többnyire széthevített, mások számára uralhatatlan erejű járművekkel autózik centire pontosan és totál beteg stílusban. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy annak amit ezeken az előre megépített vagy kijelölt pályákon művel, csupán annyi köze van a raliversenyzéshez, mint a fakutyázásnak a gyorskorcsolyához. Mind a kettőhöz jég kell... Félre értés ne essék! Nem azt mondom, hogy az ember ügyetlen! Nekem inkább az a véleményem, hogy majd az első harminc kilométer hosszú gyorsaságin kiderül, hogy másban ügyes a gólya és másban a pacsirta...

Hoppá! Most vettem csak észre, hogy már jó messzire elkalandoztam az eredeti kártyás vonalamtól, és a befejezéshez keresem a szavakat, amikor egy méretes bakit találtam az irományban. Na vajon mi az? Kár is a kérdésért, mert Ti már biztosan előbb rájöttetek nálam... Mindenkiről írtam pár sort csak Loeb-ről nem :) Pedig épp a napokban jutott eszembe a francia zseni, miközben az Apple vezér Steve Jobs egy 2005-ben tartott beszédét néztem az interneten. Az „almás guru” szónoklatában a Stanford egyetem végzős diákjaival osztotta meg életének fontosabb álomásait, amely beszéd azóta már átlépett az iskola kerítésén, és jóval szélesebb körben is elhíresült.

Nem esne nehezemre elmerülni a részletekben, de a dolog lényege az volt, hogy az életének a főbb eseményeit, egy-egy olyan pontként definiálta, amiket csak az ő életvonala volt képes összekötni és egyedülálló sikersztorivá alakítani. Szívből ajánlom mindazoknak ezt a negyed órát, akik esetleg nem látják tisztán, hogy vajon merre vezethet az útjuk miközben a jövő felé lépdelnek. Az egész gondolatmenet és a beszéd is parádés! De... A zárómondat aktualitása még öt év távlatából is nagyon ide kívánkozik.

Bármit csinálunk ugyanis az életben, csak akkor tudjuk jól csinálni, ha megfogadjuk annak az embernek a szavait, aki már át is élte mindazt, amiről beszélt. Nos Steve Jobs a következő szavakkal zárta híres beszédét: „Stay hungry, stay foolish...” Ami nagyjából annyit tesz: ”Maradj éhes, marad bolond...” Ezen a ponton villant át az agyamon, hogy ki más nyerhetné a világbajnokságot 2010-ben, ha Sebastien Loeb a hat zsinórban megszerzett világbajnoki címe után, még mindig elég éhes a sikerre és elég bolond ahhoz, hogy a győzelemért bármit megtegyen? Senki. Ha az maradt aki volt, behúzza a hetediket is!

PS: Az utolsó bekezdéshez kapcsolódóan eszembe jutott valami személyes is, amit nem szerettem volna a cikkhez keverni, de Ti, akik rendszeresen visszajártok és olvassátok a naplómat biztosan érdeklődéssel fogadjátok majd.

Az év végén kiadott WRCfacebook2009 címmel megjelent könyvem után bennem is felmerült a kérdés: Merre tovább? Hogyan tovább? Mint ahogy évek óta újra és újra felmerül, hogy nekivágjak-e a következő idénynek. Azt a kérdést, hogy elég bolond vagyok-e nincs értelme feltennem magamnak, mert tudom, hogy igen. Az éhség viszont egy más dolog. Több mint tizenkét éve kergetem a WRC mezőnyét, fényképezőgéppel a kezemben... Vajon elég éhes vagyok még? Remélem igen... De arra szeretnélek kérni benneteket, hogy a választ Ti adjátok majd meg nekem, az év folyamán elküldött kommentekben.

Na gyerünk srácok! Induljunk! :)))

Az alábbi galéria képeit február 2-án, Párizsban készítette egy francia fotós barátom az én megbízásomból és az én kifejezett kérésemre. Természetesen megfizettem azért, hogy Párizsba utazzon, és miattam fáradozzon, ám ennek ellenére ezúton is szeretném neki még 1x megköszönni az anyagot. Merci beaucoup General!!! :) Merci pour Francois Baudin!!! Ti pedig ezzel a sorozattal azonnal kaptok vmi olyat, amit csak a "Mester" hozhatott el Nektek! :)))