...akáció!!!!!

Minden évben iskolakezdésnél valami oktondi köszöntő volt a táblára írva biztatásként. Rendszerint - hacsak nem volt egy új copfos osztálytársunk - ebben a pillanatban ment el a kedvem az egész intézménybe járástól. Miért a szünet tart három hónapig és miért nem a tanítás? - kérdezgettem magamtól.

Talán hatodikban az évnyitó ünnepségen történt, hogy rosszul lettem (szinte mindegyiken rosszul lettem:), és megengedték, hogy felmenjek a tanterembe. Leültem a helyemre és megakadt a szemem a táblán lévő feliraton. Nézegettem, nézegettem és annyira elkezdett zavarni, hogy megfogtam a szivacsot és letöröltem. Kicsit megnyugodtam majd ismét leültem a helyemre. Unatkoztam. Megint elkezdtem a táblát nézegetni, bár nem is nagyon tehettem mást, ugyanis az első padban ültem, mert a pedagógusok meg állandóan engem nézegettek... Most a tátongó üres felület kezdte bántani a szememet... Ezt sem hagyhattam annyiban, a köszöntő helyére sárgával (az akkoriban ritkaság volt és nagyon spórolósan használták a tanárok), jó vastagon felírtam, hogy: VAKÁCIÓ!!! Majd miután a sárga kréta elfogyott, elmentem haza... 

Már csak egy nap és a cím elé itt is felkerül a V betű!!!!!!