WRC2008 - Jordan Rally/14 Egy fantasztikus nap krónikája -3 

A főúton indultam tovább a 4-es szakasz irányába. A jobb oldalamon éppen az első N csoportos autó kavarta a port, amikor a bal oldalon néhány méterre az aszfalttól feltűnt a reggeli első elszalasztott gyorsasági szakasz. Voltak kellemes kanyarok és láttam két ugratót is, de egy nagyon szép sziklás részt tároltam el a legmélyebben az emlékezetemben. Az út lejtése kezdett szelídülni ami jelezte, hogy közeledek a Holt-tengerhez. Ebben egy már ismert katonai ellenőrzőpont is megerősített. Szikrázóan sütött a nap, és az idő sokkal kevésbé volt párás, mint az előző napokban. Amikor a szakaszhoz értem, az eddig párában bujkáló Holt-tenger, egy igazi tengerhez hasonlóan mélykék színben pompázott. Ezzel el is dőlt, hogy milyen helyet kell keresnem. Ez lesz a következő téma. Felmásztam egy kis dombocskára ahonnan egy picit több látszik a háttérből még akkor is, ha nagy por lesz az autók után és ahonnan még egy pár száz méterrel korábbi kanyarra is ráláttam.

Miközben a beállításokat próbálgattam, a kanyar külső ívén felbukkant egy fiatal arab fiú. Kattintottam. Tudtam, hogy jól sikerült, de csak akkor éreztem micsoda erő van ebben a pillanatban amikor visszanéztem a képet. Egy arab fiú állt a Holt-tenger partján és a túloldalra, Izrael felé tekintett. Én nagyon szeretem. Volt még időm a rajtig, így odasétáltam, hogy dumcsizzak vele egy kicsit. Amikor a közelébe értem már tudtam, hogy nem ez lesz az egyetlen képem róla. Ez a fiú kell majd egy képre akkor is, amikor nézi a versenyt. Nem beszélt sokat angolul, de abban megegyeztünk, hogy nem megy el, mert a versenyt nézni szeretné.

Egy kanyarral arrébb...

Még az első autó előtt, egy hír érkezett, ami teljesen valószínűtlennek tűnt. Két Citroën, Loeb és Rautenbach frontálisan karamboloztak az etapon. Na ez szép! Oda kéne rohanni! Ez aztán a szenzáció! Első felindulásomat egy kis agymozgás követte. Egy bizonytalan képért nem kellene eldobni ami itt van. Erről a helyről, most nem szabad elmenni. Magát a karambolt úgysem örökíthette meg senki, a törött autókról meg még ráérek fotót készíteni vagy szerezni valahonnan. Maradtam. Jött Sordo, Latvala és Hirvonen, majd Atkinson.

Korrektek lettek a képek a kékséggel a háttérben. Pár autó után átmentem a túloldalra és elkezdtem fotózni ahogy a srác, akit egyébként Ed-nek hívtak (ejtsd: Ííd...) ücsörög vagy guggol a pálya mellett és a versenyt nézi. Készítettem néhány fotót és megmutattam hogyan lett belőle főszereplő. Tetszett neki amit lát.

Csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy már csak egy camel hiányzik a boldogságomhoz. Camel? - kérdezett vissza. Akarsz egy tevét? Igen! - feleltem. Ed mondott valamit a mellette álló kiskölyöknek, aki eltűnt a bokrok közt.

Azzal sincs baj, ha nem víz van a háttérben...

Elment Galli és még Ed volt a téma, de mire Solberget megpillantottam a távolban, már a púpos jószág mellettem fújtatott... Atyavilág! Ezt nem hiszem el! A kis kölyök előrántott két perc alatt egy tevét valahonnan... Elhelyeztem a hatalmas állatot a kép előterében majd amikor a kék Subaru feltűnt a lábai között kattintottam... Örültem a képnek, és amikor visszanéztem különösen tetszett, hogy az a fiú, aki az állatot hozta, feltűnt a kép bal sarkában ahogy a teve lábai között ő is a versenyt nézi...

Ez szép, de mivel a Suzukinak is dolgozom, még jobban örültem, hogy a következő WRC egy SX4 lesz. Ez is pipa! Csak pár percen múlt minden... Megint egy hely, ahol négy teljesen különböző képet készítettem! Ezeken a fotókon nem látható, de messze a távolban, kb. másfél kilométerre innen volt egy kanyar, amiben még ebből a távolságból is jól látszott, hogy az autók lélegzetelállító dolgokat művelnek. Ez a szakasz még ma lesz egyszer...

Ennek a napnak még messze nincs vége, és nem kérdés, hogy a második körben meg fogom vizsgálni közelebbről is, mi zajlik arrafelé!