WRC2009 / Rally Ireland / Zöld sziget, szürke idő 

Na itt a Bálint!!! - harsogta apám számtalanszor, amikor hazajött a munkából. E rövid mondathoz - melyet rendszeresen köszönés helyett is bevetett - gyakran kapcsolódott egy kérdés, mely szintén rövid volt és lényegre törő: Mi volt ma az iskolában?

Nem mondhatom azt, hogy nem szeretem az ősöm, de ezen a ponton szinte mindig keletkezett hol kisebb, hol nagyobb feszültség a levegőben.  Viszonylag gyakran hangzott el ugyanez a mondat az iskolában az első vagy az utolsó óra előtt, csak a végén kérdőjel éktelenkedett... Na! Itt a Bálint??? A Bálint hol van? Mivel erre a kérdésre az osztálytársaim sem tudták a választ, rendszerint megválaszolatlan maradt. Bezzeg az öreg nem érte be a hallgatásommal, neki mindig mondanom kellett valamit... Ha sikerült hihető “fedősztorit” találnom, nem piszkált tovább, de ha megneszelte, hogy “löttyintek” a következő kérdései már az ellenőrzőkönyvre vagy a leckére irányultak. Ezen a ponton rendszerint ki is borult a liszt, mert mindig volt valami “variáció”... :)))

De most minden másképp van srácok! Nincs “löttyintés” és nincs lógás! Itt a Bálint!

Az itt egészen pontosan Sligo városát jelenti Írországban. Kacérkodtam a “Monte”-val is, sőt el is indultam, de a nagymamám 84 évesen esett egy nagyot, és életemben először jobbnak láttam, ha visszafordulok. Kicsit sajnálom a versenyt, de azt hiszem a maminak nagy örömet okoztam a döntésemmel és a látogatásommal.

Az első IRC futamom tehát még várat magára, a hiányérzetem viszont abban a pillanatban elszállt, amint Írországban elkezdtem a pályabejárást. Jól ismert érzés ez, mégis megunhatatlan, mert az tölt fel újra és újra, hogy felfedezzek és megismerjek olyan helyeket, ahol még nem jártam. Mindemellett fontos előkészülete a profi munkának. Ilyenkor ugyanazokat a szakaszokat járom be mint a versenyzők, mégis teljesen más szemmel nézek mindent. Számomra is fontos a kanyarok erőssége, az ugratók mérete vagy akár egy patak mélysége. Mindezek mellett azonban nekem észre kell vennem azokat a kisebb vagy nagyobb jellegzetességeket, amik az út mellett hevernek, és amelyeket gyakran használok fel a munkám során. Amikor a fotózást hobby szinten elkezdtem, az összes rali ismeretlen volt számomra, és örültem, hogy napról-napra valami újdonság vár. Akik ismernek vagy már voltak velem valahol, mindig elcsodálkoznak azon, hogy mára szinte minden versenyen térkép nélkül megtalálom a legkisebb utakat is. Furcsa és hihetetlen számukra, hogy ismerem a sziklákat és a bokrokat, de még sok olyan apróságra is emlékszem amit turistaként észre sem vennék. Ritka az a hely ahová csak úgy, a vakszerencsében bízva esek oda, többnyire precízen megtervezem a versenyek minden pillanatát.

Írország a 2007-es esztendő végén szerepelt először az FIA Rally Világbajnokság verenynaptárában, de nekem anno az a futam kimaradt a programomból. Benyomásaim csupán a TV-ben látottakból és a többi fotós által készített képekből alakulhatott ki, persze nem én lennék, ha most ezekre bíztam volna rá magam. Szerdán öt pályán gurultam végig és megpróbáltam gyorsan levetkőzni a két hónapos szünet okozta bizonytalanságom. Azt hiszem erre nagy szüksége lesz a résztvevőknek is... Amit láttam meggyőzött arról, hogy itt mindenkinek meglehetősen nehéz dolga lesz. Ezek a szakaszok nemigen bocsátanak meg semmilyen vezetői vagy navigátori hibát, és nekem is alaposan fel kell kötnöm az alsóneműm, ha biztonságos helyről szeretnék valami különlegessel szolgálni. A gyorsasági szakaszok hihetetlenül szűkek, számos alattomos bukkanót rejtenek, amiktől még a látszólag sima egyenes részek is kiszámíthatatlanul és kellemetlenül dobálnak. Ezt fűszerezi még a folyamatosan változó időjárás, valamint a mindig laposan, szembe tűző nap. Ez utóbbi persze nekem - a versenyzőkkel ellentétben - inkább öröm mint bánat, ugyanakkor a heves és kitartó eső, meg engem tesz próbára.

A pályabejárás során ragyogóan sütött a napocska, de két nappal korábban több pályát tíz centi vastag hótakaró borított, a verseny idejére pedig viharos szelet és masszív esőzést jósoltak...

Azt hiszem elöljáróban ennyit elegendő ha elraktároztok magatokban Írországról, a cikkhez csatolt képekkel pedig megpróbállak elrepíteni benneteket azokra a helyekre, ahol ezen a napon megfordultam.

Üdv MINDENKINEK a fedélzeten!!! Örülök, hogy megint velem tartotok!

5... 4... 3... 2... 1... Go!!!