WRC2009 / Rally Norway / Erdő széli mese

A pályabejárás során mindig igyekszem a szakaszokon ugyanabban a napszakban (de ha lehetőségem van rá, akkor percre pontosan azonos időben) végigmenni, mint amikor majd a versenyen a mezőny ráhajt. Ez különösen fontos reggel és este, amikor a siker sokszor csak perceken múlik. Norvégiában egész nap olyan alacsonyan állt a nap, mintha reggel vagy késő délután lenne, a fénynek szinte csak a színhőmérséklete változott. Erre a kivételes körülményre már a verseny előtt is ráéreztem, és ekkor határoztam el, hogy amikor csak lehet a fényt fogom először fotózni, aztán a környezetet és csak a harmadik helyre tettem az akciót. Tudtam, hogyha ezt a sorrendet követem, akkor sok-sok olyan akcióképem lesz, amilyen másoknak nem.  

Azon a pályán, ahol ez a kép készült, percre pontosan akkor hajtottam át szerdán délután, amikor a programban szerepelt. A szakaszon két masszív ugrató is volt, az egyik csupán 150 méterre ettől a ponttól. Én mégis inkább ide helyezkedtem, mert a késői nap laposan beeső sugarai tökéletesen sütöttek az erdő szélére. A gyorsasági szakasz az árnyékból, a fák közül tört ki a fényre, és egy éles jobb kanyart követően szaladt tovább. Sok fotós volt ezen a szakaszon, de senki sem volt a közeleben. Pedig a fény és az árnyék a kanyarral együtt egy kontrasztos és izgalmas képet ígért. Így is lett. Viszont amikor megláttam, hogy Mikko úgy támaszt a hófalra, hogy közben az oldalablakon néz ki az autóból... Nos, akkor hihetetlen jó érzés töltött el...