WRC2009 / Ciprus Rally / Első nap – SS6 Gerakies (29,40 km)

Minden verseny után amikor hazaérek, szinte azonnal meg kell mutatnom az összes képet a páromnak, és el kell mesélnem töviről-hegyire, hogy mikor, hol és mi történt velem. Ez a kedves kis szertartás Ciprus után sem maradhatott el. Amikor ennek a bejegyzésnek a képeihez értem olyan indulatosan kezdtem el magyarázni, hogy a Kedvesem először csitítgani kezdett, majd megkérdezte: Mit izgatod magad ezen a dolgon? A válaszom így szólt: Ééédesem! A rali nekem 100% szenvedély! És még sok millió embernek is az. Sokan mit nem adnának, ha itt lehetnének egy versenyautóval a világbajnokságon. Ez a ficsúr pedig egy lélektelen f@sz! Nem vagyok ideges, de ezt, majd egyszer le kell hogy írjam!  

Láttam már jó néhány pilótát a törött vagy üzemképtelen autója mellett ácsorogni. Volt közöttük aki saját hibájából került a pálya szélére, és akadt olyan is, akit az autója műszaki hibája akasztott meg. A következő felsorolás valószínűlg nem lesz teljes, de mindenképpen figyelemreméltó. Marcus Grönholm – Szardínia, Svédország, Francois Duval – Monte Carlo, Ciprus, Carlos Sainz – Monte Carlo, Colin McRae – Finnország, Monte Carlo, Korzika, Didier Auriol – Akropolisz, Argentina, Francois Delecour – Új-Zéland.

Ehhez a névsorhoz csatlakozott a Ciprus Rally első napján Aaron Burkart. A német JWRC pilóta nem sokkal az előtt a kanyar előtt hibázott, ahol én álltam. Látni ugyan nem láttam magát az eseményt, de a Suzukit mellettem parkolta le három kerékkel. Miután kiszállt, eleget tett a kötelezettségének és jelezte a mögötte érkezőnek, hogy minden rendben. Ezt követően vette a telefonját és beszélni kezdett. Nem akartam túl közel menni hozzá, a szavai helyett inkább az arcvonásaira és a hangulatára voltam kíváncsi. Az álló kép elég drámaira sikerült, és egy újságban remekül illusztrálható vele maga a kiesés híre.

Ezt követően azonban a srác nevetgélni kezedett, ami számomra olyan volt, mint egy gyomorrúgás. Burkart pár perccel a kiesése után a vállát vonogatva jókedvűen parolázott valakivel telefonon... Természtesen nem voltam rest, és erről is megcsináltam azokat a képeket, melyek sajnos sokkal jobban visszaadják és ábrázolják, a történet valódi lélektanát. Ezt a szituációt ismét az FIA Rally Világbajnokság arculcsapásaként éltem meg. Hol van itt a dráma? Hol itt a küzdelem? Mi a tét? Sorakoztak bennem a kérdések. Majd végül: így mi értelme van mindennek?

Az idei első JWRC futamot (Írország) megnyerő versenyzőről eddig nem sok közeli élményem és benyomásom volt, de azt hiszem jobb lett volna, ha ez így is marad. Rohadt ellenszenves volt, ahogy a kerék nélküli autója mellett vigyorgott. Amikor a verseny után a JWRC tabellára pillantottam egyből megértettem a jókedvét. Cipruson hárman indultak ebben a kategóriában és legrosszabb esetben harmadik lehetett, amiért hat pont jár. Ezt természetesen tudta ő is amikor a pálya mellé került. A kérdéseim megszűntek és már csak egy megszólítás valamint egy felkiáltó mondat dübörgött az agyamban. Kedves Burkart! Sosem fogsz a fenti nevekkel egy lapon szerepelni, és sosem leszel igazi bajnok!