WRC2008 - Rally of Jordan/1 Három éve történt

2005. március 28-án miután a számítógépemen megnéztem az e-mail boxom azt hittem örömömben leverem a csillárt. Az egyik levél alatt Feisal Al-Hussein Jordán herceg aláírása volt olvasható, aki nem más, mint a Jordán Király testvére és a Jordan Motorsport elnöke. Miután a levél tartalmát is elolvastam csak ennyit tudtam kinyögni: Huh bakker! Azért ez nem semmi!

Az eddig csak a Middle-East sorozatban szereplő Jordánia, 2005-ben bejelentette igényét egy helyre a WRC versenynaptárban. De mi közöm nekem ehhez? A Jordán herceg honnan tudta, hogy Bálint Richárd egyáltalán a világon van? Elmesélem.

 
2005-ben Monte-Carloban a szezonnyitó előtt volt egy prezentáció a Hotel de Paris-ban, amit a Jordan Motorsport tartott a csapatok és a média számára. Itt jelentették be a nagyközönségnek, hogy Joránia készen áll arra, hogy WRC futamot rendezzen. Ezen a bemutatón személyesen volt jelen Prince Feisal Jordán, valamint Albert Monaco-i herceg. Az esemény után Prince Feisal elegánsan távozott, de a tanácsadója és aszisztense egy fiatal angol srác David Williams készségesen állt a sajtó rendelkezésére. Ami azt illeti nem volt nehéz dolga, mert az a pár reprezentáns aki megjelent, miután a hóna alá vette az ajándékát, gyorsan bezabált majd még gyorsabban távozott. Tök kellemetlen volt, hogy ugyanaz az akreditáció lógott a nyakamban, mint azoknak az amőbáknak.

Amikor David mellé léptem a 2005-ös RallyArt naptárral a kezemben, sikerült valami olyan dologgal meglepnem, ami teljesen váratlanul és készületlenül érte. Váltottunk pár szót és átestünk az elmaradhatatlan névjegykártya cserén, majd miután végignézett minden egyes képet felajánlotta, hogy bemutat a hercegnek és személyesen adhatom át neki a naptáram. Így is lett. Ezt követően két vagy három udvarias levélváltással tartottuk a kapcsolatot februárban és márciusban. Mindaddig amíg erre a levélre rá nem találtam.

Meghívás, utazás és verseny. Amikor az első este Ammanban vacsorához ültünk, akkor értettem meg, hogy milyen szűk elit az, ahova bekerültem. Nicky Grist és Luis Moya volt az a két vendég, akiket a szakmai tanácsaikra számítva hívtak meg. A média részéről a WRC-tv stábja volt jelen, valamint három újságíró, akik közül az egyik a világ legjobb autós újságjaként számon tartott angol hetilap, az Autosport tudósítója volt. Jelen volt még Martin Holmes és az ügynökségének a fotósa Maurice Selden. És végül de nem utolsó sorban két nagy ügynökség képviselője Bob McCaffrey (mcKlein) és Ralf Hardwick (Sutton Images). És Bálint Richárd... Vagyis én voltam a világból az egyetlen olyan freelance fotós, aki mögött nem egy hatalmas piac és ügynökség állt...

Amikor Davidet megkérdeztem, hogy mit vár tőlem és miért kerültem ebbe a szűk körbe, csak annyit mondott, hogy csináljam amit érzek. Nekik olyan képekre van szükségük, amikből majd egy fix és egy utazó kiállítást szeretnének létrehozni a rendezvény és az ország promotálására... Aha! Már értem! Azért vagyok itt, hogy segítsek eladni ezt a hatalmas vállalkozást? Itt van egy merész és nagyratörő terv, aminek egy ici-pici része lehet az a munka amit tőlem várnak? Ó egek! Csak ennyi? Nem is kívánhattam volna magamnak ennél nagyobb elismerést és szebb feladatot ebben a szakmában!

Két évvel ezelőtt, szélsőségesek szállodát robbantottak Ammanban... Ekkor azt hittem, hogy a Jordan Rally esélyei elszálltak, nem lehet belőle semmi. Amikor viszont megtudtam és véglegessé vált, hogy 2008-ban Jordánia vendégül láthatja a ralivilágbajnokság mezőnyét, őszinte örömet éreztem. Hogy miért? Mert ez azt jelenti, hogy teljesülhet II. King Abdullah valamint a testvére Feisal Al-Hussein herceg álma és a Jordán Rally egy olyan tiszta, és békés sportesemény lehet, amely hídként köti össze a keletet a nyugattal. Úgy legyen!