WRC2008 - Jordan Rally/16 Egy fantasztikus nap krónikája - 5

Az első szekció azzal a szakasszal zárult amit utoljára láttam. A szerencsésebbek, vagy ha úgy tetszik az ügyesebbek a saját kerekeiken érkeztek a szervizparkba, az ellenpéldát Loeb és Rautenbach jelentette... Fél egy körül járt és a következő szakasz harminc perc múlva rajtolt 15 km-re attól a ponttól ahol éppen álldogáltam. Evésre nem volt esélyem, de az ivás egyre jobban foglalkoztatott. A szervizpark felé vettem az irányt. Tudtam, hogy a versenyzők már kifelé igyekeznek és fotózni már nincs időm, de be akartam ugrani a sajtóirodába néhány üveg ásványvízért. Az út mellett ilyesmit nem nagyon lehetett kapni. Ahogy közeledtem, úgy nőtt a forgalom. Forduló, mert bukni fogom a szakaszt. Tapostam a gázt, hogy egy út menti üzletbe még legyen időm vételezni valamit. Sorra hagytam le az autókat, amikor egy furgon mellé értem.

A színek és a festés ismerős volt a nagy bikával, de a feliratot nem tudtam elolvasni:-) Melléjük érve elindult a flörtölés, majd miután óriás mosoly volt a reakció, az ablakot lehúzva megkérdeztem van-e valami számomra a puttonyukban. Lassítottunk, majd félreálltunk. A fotósmellény rajtam volt, ezért nem nagyon kellett magyaráznom mi járatban vagyok. Meg is jegyezték, hogy ramatyul nézek ki, de majd attól amit adnak jobban leszek. A kocsi hátuljából elővettek, és a kezembe nyomtak egy karton jéghideg félliteres vizet(!) és 6 db szintén behűtött energiaitalt.

A furgon tele volt friss, meleg hamburgerrel és sült krumplival. Ők voltak az egyik frissítőt és ebédet szállítók a gyorsasági szakaszok mellett dolgozó rendezőknek... Enni nem kértem, de a folyadéknak azonnal nekiestem miután elköszöntünk. Amikor ki akartam fizetni az italokat csak annyit mondtak, szép napot és nem fogadtak el egy centet sem... Gyors egymásutánban legurítottam két Red Bull-t és egy vizet. Olyan érzésem volt, mintha valaki olvasna a gondolataimban és minden kívánságomat teljesítené még mielőtt kimondanám...