WRC2008 - Rally Italia Sardinia/1 A tökéletes pillanat

Öt napja megállás nélkül dolgozom. Szerdán érkeztem, ezért nem volt időm bejárni a pályákat a verseny előtt. A shakedown után este 11-kor küldtem el az utolsó képet az Origora. Másnap reggel hajnalban keltem, hogy megnézzek két pályát még a rajt előtt... Szombaton a verseny után mentem végig az utolsó napi két szakaszon, hogy jó helyet találjak. Ezt követően kezdtem dolgozni a sajtóirodában és éjjel 3-kor kerültem ágyba... Ezt itt és most, nem a "szokásos" sajnáljuk egy kicsit a szegény ralifotóst feeling miatt osztottam meg veletek. Mindezt csupán azért tartottam fontosnak előre bocsájtani, mert ezt a sok-sok energiát és munkát azt gondolom, hogy azért kell beletenni abba amit csinálok, mert enélkül nem tudnék elég változatos és igényes anyagot készíteni egy-egy futamról.

Minden versenyen szeretnék legalább egy olyan képet készíteni (persze ennyivel sohasem érném be...), ami a leginkább jellemzője volt az adott futamnak, vagy igyekszem valahol egy olyan pillanatot elkapni ami számomra a legtöbbet adja vissza az átélt élményekből.

Az utolsó időbeírónál szinte mindig egymást nyomják agyon a fotósok és az operatőrök. Most nem így volt, mert mindenki az utolsó gyorsot vagy a szervizparkot választotta. Egyedül voltam a WRC TV stábjával. Amikor ezt a fotót elkészítettem, azt éreztem, hogy minden ami ez előtt készült elveszítette a jelentőségét. Sebastien Loeb-öt - a papát - itt fogadta először a családja egy verseny céljában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kár volt a fáradozásért és a sok-sok befektetett energiáért. Hangulat, akció, sziklák, virágok, óriás ugrató, összetört autók és minden egyéb tette teljessé ezt a hétvégét. De számomra ez után a pillanat után, az összes többi súlytalanná vált...