WRC2009 / Rally Ireland / Shakedown

A szerdai pályabejárásból az alig több, mint 2,5 km hosszú tesztpálya sem maradt ki. Tudtam, hogy nem lesz fantasztikus a hely, ezért majd nekem kell kihozni valami pluszt magamból ahhoz, hogy a repjegyre kiadott pénz, ne kidobott pénz legyen. Amikor reggel kiléptem a szabadba még korom sötét volt és a szemem csak annyira volt nyitva, hogy az autót megtaláljam. Ez a félig álom, de már kicsit valóság állapot csupán addig tartott, amíg egy óriás maflással rám nem köszönt a nyirkos északi szél. Welcome to Ireland:)

Ha a tesztnapon zord az idő, az azért sokkal kellemetlenebb, mintha versenynap lenne, mert ilyenkor reggel 8-tól 12-ig egyfolytában a szabadban kell lennem, ugyanis minden egyetlen pályán zajlik. Ez a nap abban is különbözik a versenynapoktól, hogy ilyenkor nincs egy feszes, percre pontosan előre meghatározott menetrend, mindenki akkor jön ezen a négy órán belül amikor akar. A WRC pilótáknak 8-tól 10-ig kizárólagosságuk van a szakaszon, majd 10-től a PWRC és a JWRC résztvevői is bekapcsolódhatnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell időben, vagyis pontosan 8.00-ra azon a helyen lenni, ahol fotózni szeretnék. Sajnos Sebastien Loeb-nek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nem kényelmes. Szinte mindig az elsők között van a pályán és rendszerint nem is marad sokáig. Kettőt hármat repeszt, majd hagyja a többieket próbálkozni és gondolkodni... :)

Amikor az első autó felbukkant, szinte alig láttam belőle valamit, mert elvakított a hatalmas lámpasor az autó orrán. Persze a kép is kukás lett, amiért külön megdícsértem magam.

Óóóóó!  De szép kis napnak nézek elébe... 

Éééébresztő!!! A többieknek már ott lapul néhány használható kép a gépén, te meg csak itt ügyetlenkedsz!

Kicsit elkezdtem használni a fejem, hogy mit hogyan kellene tennem és szerencsére ilyenkor mindig előjön belőlem valami, ami a holtpontokon átsegít. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy milyen ez az érzés. Egyszerűen csak elkezdem valahogy egészen másképp látni a formákat, színeket és fényeket, még mielőtt a gépet a kezembe venném. Ilyenkor kirajzolódik előttem valami, aminek egy része ott van, egy részét pedig az autó teszi majd hozzá. Látok egy képet magam előtt, ami még nem is létezik, majd valamilyen optikával keretbe foglalom és elkészítem. Furcsa érzés, hogy teljesen más perspektívákat és arányokat is látok már objektív nélkül is. Még az előtt látom a képet, mielőtt elkészíteném. Igaz ez akkor is, ha nagylátószögű optikát használok és akkor is ha szuper teleobjektívet. De még ennél is érdekesebb, ahogy a fényt használom! A képeken a fény soha nem lesz olyan, mint amilyennek mi a szemünkkel látjuk, mégis tudatosan lehet alkalmazni és játszani vele. A teszten többnyire ezzel próbálkoztam, és végül azt hiszem, nem hiába pofoztattam magam négy órán keresztül az északi széllel.