WRC Face to Face 2010

Utolsó kommentek

  • edeleny beres: De jó kis blog volt ez, lehet ha időm engedi újra elkezdem olvasni az elejétől :D (2017.01.16. 11:12) Kreatív és Art
  • Montuain Bike RWD Kompressor: Kicsit kackiás. (2012.04.21. 13:06) Örült hajsza Mexikóban
  • IV. (Parkoló) Béla: Ricsi! Az idén folytatod a blogolást, vagy csak a fb-on folytatsz aktív tevékenységet? (2012.01.23. 13:11) Örült hajsza Mexikóban
  • Utolsó 20

WRC Naptár 2011

Kapcsolódj:

Ciprus vagy Korzika?

B. MAX

WRC2009 / Ciprus Rally / Első nap – SS2 Milikouri (7,37 km)

Nem tagadom: elég egykedvűen vágtam neki az első napnak. Az időjósok szerint heves esőzésre és jelentős lehűlésre lehetett számítani a pénteki napon. Ennek a hírnek akkor sem örültem volna, ha murván zajlik a verseny, de így, hogy asztfalton kellett várni a történéseket, még kevesebb esélyt láttam arra, hogy valami csoda történik.

A várakozásokkal ellentétben szerencsére tökéletesen tiszta ég és szikrázó napsütés fogadott, amikor reggel elindultunk. A pályák Limasszoltól kilométerben nem voltak túl messze, de a Troodos hegység kacskaringós útjain, óránként maximum negyven kilométer megtételével lehetett számolni.

A szakaszokat nem ismertem, de erre most nem is volt szükség, ugyanis az ügynökségünk vezetője készítette a rendezőknek a Média Guide-ot. Csütörtök este megbeszéltük, hogy másnap pontosan melyik két helyre érdemes odamenni. Nem volt miért kételkednem a szavaiban.

Az első helyszín egy Korzikát idéző hegyi falu volt (Milikouri), ahol egy szűk balos visszafordító ígért különleges látványt és némi izgalmat.

Pár perccel a rajt előtt érkeztünk és nem túlzok, ha azt állítom, hogy a versenyre érkezett fotósok 99%-a itt tömörült... Most légy ügyes! - biztattam magam.

A helyszínre egyébként valóban nem lehetett panasz, ugyanis a rendkívül szűk kanyar külső ívén egy apró, XVI. századi templom biztosított különleges hátteret. Csak a fények... Már megint azok az átkozott, fotózáshoz használt fények nem stimmeltek. Pedig sütött a nap... A problémát az jelentette, hogy a napsugarak iránya és a beesési szöge nem volt kedvező, ha a templomot, mint témát akartam elhelyezni a képeken, a szemből érkező raliautókkal együtt.

A fotósoknak íme egy tipp, az ilyen esetekre. Ha az utolsó pillanatban érkezel, a gépet gyorsan állítsd be valamelyik autómata módra (A vagy S), a fényviszonyok és a környezet alapján egy kicsi korrekciót is kalkulálj és végezz el (plusz vagy mínusz Fé), ellenőrizd, hogy az autófókusz be van-e kapcsolva és melyik pont van aktivizáva, majd vess még egy utolsó pillantást arra, hogy milyen ISO-ra van állítva a masinád. Előző este a rajtceremónián akár ISO 1600-on is felejthetted a beállítást... Majd csak ezt követően foglald el a helyed. Na és ekkor kell egy kis simli (alapból, ez nem szimpatikus). Szúrj ki magadnak egy fotóst, akinek szereted a stílusát, nézd meg milyen objektív van a gépén, és állj oda mellé egy széles mosollyal (ez szimpatikus). Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Neked is onnan kell fotóznod. Ez így ad némi biztonságot arra nézve, hogy nem szúrod el az első autót amíg helyet keresgélsz. Persze ezt követően azonnal el kell kezdened fürkészni a terepet, hogy milyen lehetőségek rejlenek a helyben, és minél előbb hagyd magára azt is, aki mellé az előbb odapofátlankodtál (így maradhatsz szimpatikus).

Készítettem egy válogatást erről a helyről, amiben benne lesznek a szépségek, az érdeksségek, és a hibás döntéseim is.

Az első autó természetesn Seb volt. A beállítás nem sikerült tökéletesre, mert egy kicsit szélesre nyitottam a nagylátószögű optikát azt remélve, hogy a korláthoz közelebb lesz az autó. A templom régi köveiből sokkal kevesebb látszik, mint majd később, amikor a nap jobb helyre vándorolt, de azért a háttér és a kép hangulatára így is meghatározó hatással van, az épülettömb amire a szalag és a korlát is rátereli a figyelmet. Megvártam itt Mikko-t is, majd ezután kerestem új helyet, hogy a gyári autók ne pont egyformán legyenek fotózva. A második kép már a megvágott, felhasználásra kész állapotban van és nem kérdés, hogy jót tett neki a szűkítés.

 

 

Itt valaki másnak is sietős volt a dolga...:)

A Sordoról készült kép nem igazán izgalmas (persze ha megcsúsztatta volna...), de azért rossznak így sem mondanám. Egynek jó. Azokat a fazonokat viszont nem értettem, akik erről a helyről el se mozdulva fotózták végig a mezőnyt...

 

Latvala fotója erősen véleményes. Első ránézésre nem tetszett, mert túl kicsinek találtam az autót és szerintem eléggé a szélére is került. Aztán egy nappal később ismét rápislantottam, immár Nikossal együtt. Az aggályaimra csak annyit mondott, hogy ne zavarjon az autó mérete, mert a fotó hangulatát nem befolyásolná, ha egy kicsit nagyobb lenne a Focus. Szerinte a kompozíció precizitása mentette meg a fotót, mert az egész olyan, mintha a középső, nagy üres tér tökéletes kör alakja köré lettek volna szabályosan elrendezve a dolgok. Emiatt, a szem csak a képen körbe-körbe járva talál rá a részletekre, és az egész csak eztán válik teljes egésszé. Az viszont kimondottan tetszett neki, hogy az emberek alig, viszont a hosszú árnyékok jól látszanak. Talán így van, talán nem... Mondtam az előbb, hogy véleményes:)

 

A következő próbálkozásom a szűk tér bemutatására irányult, szerettem volna egy feszes, tömör kivágást találni. A kapu melletti kép az erős árnyék miatt nem tudta megmutatni igazi szépségét, és kanyarban zajló akciók sem voltak megrázóak, a fehér műanyagszalagról nem is beszélve... Tovább gondolkodtam.

 

Szétnéztem magam körül és a völgy két oldalán kiválasztottam egy-egy pontot, ahol az autók a kanyarba érkezés előtt, majd a távozás után feltűntek. Villanykáblek és fák akadályoztak abban, hogy egyetlen helyről készítsem el a három fotót... Az eredeti pozíciómhoz képest ezért tettem néhány lépést, először át a korláton, majd ki az útra. Katt-katt. Készen van a bejövő (romos ház, emberek). Útról le, korláton vissza, majd jöhetett a kanyar (a fény és a kompozíció most lett végre igazán jó, az akciót pedig köszönöm). Örömködés helyett futottam húsz métert, hogy a házak tetején is elcsíphessem a kis sárga autót. Mindhárom kép más-más zársbességgel készült, aminek a beállítására és a helyváltoztatásokra mindössz 10-15 mp állt a rendelkezésemre.

 

Miután pár autót így eltároltam eldöntöttem, hogy abbahagyom a futkározást és a megpróbálok a legkedvezőbb pozícióból elkapni valakit, aki a mezőny végéből esetlg elhibázza a fordulót. A templom kapujában szorítottam magamnak egy helyet a lépcső jobb szélen. Természtesen azok, akik ott voltak nem engedték, hogy beüljek középre. Mekkorát hibáztak! Miután Prokop és Kosciuszko elment, nekitámasztottam a fejem a jobb oldalamon nyikorgó kapunak, majd megláttam azt, ami egész végig ott volt előttem, de mindeddig nem vettem észre:)

 

Negyven perc telt el Loeb felbukkanása óta, folyamatos nyugtalanságban, keresgéléssel, helyváltoztatásokkal és szaladgálással, mire rátaláltam arra, ami nekem ezen a helyen a legtöbbet adta. A kovácsoltvas kapu, valamint a kanyart levágó autó teremtette meg bennem a nyugalmat. 

 

A pályazáró autó érkezése előtt maradt némi idő, amit arra használtam fel, hogy az aprócska templom több mint négyszáz éves képeiben gyönyörködtem.

 

 

 

 

   

 

 

Szólj hozzá!


Címkék: akció hangulat 2009 d.sordo jm.latvala sebastien loeb aaron burkhart cyprus rally

A bejegyzés trackback címe:

https://rally-foto.blog.hu/api/trackback/id/tr341203339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása