WRC2009 / Rally Argentína/ Rally életre-halálra

„Természetesen nagyon szeretnénk győzelemmel távozni Argentínából, de sajnos mást mond az eszünk, mint amit a szívünk szeretne hallani...”

Egy fontos ember szavait idéztem. Hogy ki ő? Legyen elég annyi, hogy a forrás autentikus, de a konkrét névnek nincs jelentősége, inkább az időpontra és a helyszínre fókuszálnék. Azt ugye nem nehéz kitalálni, hogy melyik csapat háza táján hangzottak el ezek a cseppet sem derülátó gondolatok? Ha valaki esetleg bizonytalan lenne: A Ford World Rally Team sátra alatt adta ki magából valaki e szavakkal azt, ami a szívét nyomta. Na persze azt rögtön hozzáteszem, hogy mindez nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem csak úgy, egymás közt, a SuperSpecial szakasz előtti vacsora közben történt.

Nehéz gondolatok és súlyos szavak. Ha zeneszerző lennék elérkezettnek látnám az időt arra, hogy rekviemet komponáljak.

A Rally Világbajnoksággal kapcsolatban sok-sok dologról írtam és mondtam már, hogy rossz irányba megy, viszont ami Sebastin Loeb győzelmi sorozatát illeti, arra most már nehéz szavakat találni. A vetélytárs csapat tagjai arra kötnek fogadásokat, hogy Seb úgy lesz-e idén világbajnok, hogy minden versenyt megnyer vagy sem...

Gyászos hangulatról ennek ellenére nem beszélhetünk (sok a fiatal a csapatban), mert mindenki megy előre és teszi a dolgát a lehető legjobban. Az autó eddig megbízható volt, ha Latvalának nincs kalandja, akkor nincs miért idegeskedni. De örülni sem... Mikko Hirvonen szintén mindent megtesz ami tőle telik, de a finn nem tud mit kezdeni a ralivilágbajnokságok történetének legjobb pilótájával. Ha csak az időeredményeket nézzük látható, hogy ellenfelét Loeb csak aszfalton veri hülyére, viszont murván sem kegyelmez.

Portugáliában Latvala óriás eséséig úgy tűnt, van némi remény arra, hogy a tisztán murvás versenyeken fordulhat a kocka. De nem így lett. Az idénynyitón Írországban csak a tisztes helytállás volt a cél, és mindenki örült, hogy ebben a gazdasági helyzetben a Ford egyáltalán benntmaradt a buliban. Az év első fájdalmas pofonját Norvégiában szenvedte el a csapat, amit a felemás pályákon zajló ciprusi kirándulás sem tudott feledtetni. Viszont volt rá lehetőség, hogy Loeb ötvenedik világbajnoki győzelméhez mindenki gratuláljon... Portugáliában akár tragédia is történhetett volna, de szerencsére a Ford a lehető legextrémebb törésteszten is jelesre vizsgázott, amiért pontok és serleg ugyan nem járt, de egy autógyár kommunikációjában nem csupán a gyorsaság, hanem a megbízhatóság is fontos szerepet játszik.

Az év első négy futamán elszenvedett sebek után, nagyon jól jött volna egy győzelem a Ford számára...

De nem így lett, és ez az a pont, ahol vissza kell kanyarodnom az idézetben szereplő gondolatokhoz. A dolgok nem érzelmi alapon dőlnek el. Manapság a rali olyan időket él, mint még soha. A tehetség, a szenvedély és az akarat csupán arra elegendő, hogy a kanyarokat és az ugartókat látványossá tegye. Nem túlzok amikor ezt állítom! És akkor sem amikor azt mondom, hogy itt Argentínában, Mikko Hirvonen életre-halálra, mindent egy lapra feltéve, folyamatosan a maximumon autózva küzdött a két Citroën ellen a győzelemért.

A harc végét testközelből éltem át, azzal a sok ezer emberrel, akikkel a legendás Mina Clavero – Giulio Ceasare közötti szakaszon együtt ácsorogtam a sziklákon. Több mint kétszázhúsz megtett gyorsasági kilométer után, mindössze hat szekundum hátrányban volt Hirvonen a francia mögött, amikor a Focus motorja túlmelegedett... A versenynek még nincs vége, de az álmodozásnak igen.

Tisztelem Sebastien Loeb-öt mint sportolót, mint autóversenyzőt, mint apát és mint embert. Becsülöm a precizitását, tudását, profizmusát és az eredményeit. A baj nem vele van. Hanem azzal a ténnyel, hogy amíg ő egyedül mindent megnyer, addig a többiek mindent elveszítenek. Bár ne lenne igazam...

Vidáman, mosolygósan indult...

Baljós árnyak

Maximum attack!!!

Látványban nincs hiány...

...de őt ünneplik!

Sebastien Loeb. Centire ott van... Mesteri!

Tegnap reggel úgy éreztem, mintha Argentína minden erejével azon lenne, hogy elvarázsoljon... Sikerült :)

Nagy szükség lenne egy jó Solbergre és egy jó Subarura...

Ez most nem bukfenc, hanem egy figyelmetlenség volt Latvala részéről

Taps kísérte a vánszorgó Fordot

Mindig a navigátor az utolsó...

Ők eljöttek :) Nem rajtuk múlt...