WRC2011 / Mexikó Rally / Összefoglaló

Nincs új a mexikói nap alatt. A Fordnak nem volt esélye a győzelemre, a Citroën pedig képtelen volt elveszíteni a meccset. Ezzel akár pontot is tehetnénk az epizód végére, de van néhány olyan tanulság, amit talán érdemes levonni a látottakból.

Hosszú még a szezon, és tekinthetjük úgy, hogy a két eddigi futam, csupán egy gyors ütés-váltás volt a csapatok részéről. Svédországban a Citroën kapott egy villámgyors egyenest az állára (csak azért, hogy az orrukat ne hordják olyan magasan), a Ford viszont Mexikóban szenvedett el egy mélyen ülő gyomrost, amit Loeb helyezett el rajtuk. Eddig szinte minden pontosan úgy alakult, ahogy az elmúlt években, de csupán azért, mert Seb hozott egy kötelező győzelmet (az ő szintjén), még ne legyintsünk a folytatásra.

Sebastien Loeb: „Nagyon örülök a győzelemnek, de nem örülök annak, hogy a Citroën boldogsága nem lehet felhőtlen, ugyanis a gyártók versenyében értékes pontokat veszítettünk Ogier kiesése miatt. Számomra ez egy furcsa szituáció, mert eddig nem volt riválisom a csapaton belül. Meg kell szoknom ezt az új helyzetet, amelyben nem élvezek semmiféle előnyt a csapattársammal szemben. Ogier már többször is bebizonyította, hogy nagyon gyors versenyző, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor teszi majd ugyanezt. Le akar győzni mindenkit, és a „mindenkiben” én is benne vagyok. Neki ma nem jött ki a lépés, de remélem a jövőben sikerül majd megtalálnia azt a sebességet, amellyel az egyéni ambíciói elérésére tett erőfeszítések, még nem teszik tönkre a csapat munkáját. A Citroën-nek jelenleg két egyforma gyors versenyzője van, de mindig csak egy győztes lehet... Ma én voltam az."

Hmmm... Történelmi nyilatkozat! A hétszeres világbajnok tudomásul vette, hogy megszűnt az időtlen idők óta tartó dominanciája a csapaton belül. És mekkora tanár az úr? Magabiztos és stresszmentes győzelmével a lehető legelegánsabban oldotta meg a helyzetet. Az pedig ahogy lekommunikálta... Tíz pontos produkció! A versenyt záró sajtókonferencián Jari-Matti Latvala is kitért Ogier hibájára, ami azért is érdekes, mert nála autentikusabb forrás nem létezik ebben a témában.

Jari-Matti Latvala: „Számomra maga a csoda, hogy dobogón végeztünk azok után, hogy az első napon két percet veszítettünk egy defekt miatt. Nem tudom a világbajnokságon mikor volt arra példa utoljára, hogy egy olyan versenyző állhatott dobogóra, akinek az egyik gyorsasági szakaszon meg kellett állnia kereket cserélni. Az első napi produkciómmal azonban nem csupán defekt miatt voltam elégedetlen, hanem azért is, mert mindaddig nem tudtam jobb időket autózni, amíg el nem kezdtem arra koncentrálni, hogy pontosan abban a keréknyomban autózzak, amit az előttem induló két Citroën rajzolt fel az útra. Igaz, ezt nem azért tették, hogy segítsenek rajtam, de én itt és most el kell hogy ismerjem, hogy nagyon nagy hasznomra voltak, és sokat tanultam ezen a hétvégén. Lépésről-lépésre kerültem közelebb hozzájuk. Annál jobbak lettek az időeredményeim, minél pontosabban találtam rá az ő íveikre. Kivétel Ogier ma reggel :))) Ő ma hibázott amiért súlyos árat fizetett. A harc ilyen. Nem csak a győzelem van benne, hanem a bukás is.”

Nocsak-nocsak... Jari-Matti fejében némi rendet vélek felfedezni. Talán emiatt is jobbak az eredményei? Várjunk még a verdikttel, ugyanis az ő bölcsessége inkább a fájdalmas tapasztalatokból ered, mintsem a lényéből fakad... Apropó ítélet! Vártuk, hogy Olivier Quesnel csapatvezető üzen valami „kedvest-szépet” megbicsaklott versenyzőjének, de nem tette. Feszült volt, és szűkszavú a verseny után.

Olivier Quesnel: „Loeb remek munkát végzett, Ogier buta hibát vétett. Nem szeretném Latvala szavait elismételni, de én sem mondhatok mást, mint azt, hogy a harc ilyen. Benne van, hogy hibázol és annak ára van. Értékes pontokat vesztettünk, amiket mielőbb vissza kell szereznünk. Természetesen csalódott vagyok a történtek miatt, de tudom, hogy Sebastien (Ogier) most sokkal szomorúbb nálam. Három hete lesz rá, hogy elgondolkodjon azon, hogy mikor érdemes mindent vagy semmit játszani."

Huhhh... Micsoda erők csapnak itt össze a felszínen és a felszín alatt. És akkor még egyetlen szót sem ejtettem Petter Solbergről, aki két hihetetlenül szerencsétlen versennyel kezdte a szezont. Csúcstechnika, elszántság, motiváció és a sebesség. Petternél minden rendben. Csak a szerencsével áll hadilábon. Ott álltam mellette, amikor az első napon az autója szerelte, és csak a lábai látszottak ki a motorháztető alól. Felmerült bennem a gondolat: Loeb-el ilyen dolgok soha sem történnek. Az ő autója eddig még soha sem állt meg, soha sem kellett szerelni csak a szervizparkban. Nincs ebben semmi összeesküvés-elmélet vagy ilyesmi. Ez egyszerűen csak tény.

Még egy gondolat Ogierhez. Így utólag sokkal könnyebb jó tanácsot adni, vagy okosnak mutatkozni, de szerintem egy helyzet objektív elemzése és a jó stratégia számon kérése nem utólagos okoskodás. Szeretném előre bocsátani, hogy én maximálisan örülök annak, hogy a 2-es számú Citroënben egy kompromisszumokra képtelen versenyző ül. Szeretem és tisztelem Ogier lendületét, elszántságát és a győzni akarását. A francia fiúban már szinte minden megvan ahhoz, hogy igazi bajnok legyen, de...
Most mégis azt mondom, hogy a reggeli kávé mellé kapott intelmet meg kellett volna fogadnia a főnökétől. Persze nem csak utólag, hanem kívülről is könnyű az okoskodás, de az érmét erről az oldalról vizsgálva buta és durva hibának kell tekinteni az utolsó métereken kiütött kereket.
Mint minden érmének azonban van egy másik oldala is. Ogier az egész hétvégén azért dolgozott és hajtott, hogy a végén ő állhasson a dobogó tetejére. Amikor az utolsó nap reggelén elérkezett az ominózus gyorsasági szakasz, mindössze tíz másodperc volt az előnye Loeb-el szemben...
Hogy lehet ezt beosztani? Hogy lehet ezt okosan beosztani? Hogy kellett volna mennie, ha a hétszeres világbajnok leheletét érzi a nyakán? Miért pont az utolsó métereken kellett volna kiengednie?
Én azt mondom, hogy a hibája miatt senki sem törhet pálcát felette. Mert egy jó versenyző, egy igazi bajnok, mindig és minden körülmények között a legjobb, a leggyorsabb szeretne lenni.

Ami viszont a helyzet objektív elemzését és a helyes stratégiát illeti, Ogier sem tehet mást, mint azt, hogy tanul az esetből. Van mit. Ha az utolsó napon megelégszik csupán a második hellyel, és inkább a Power Stage megnyerésére koncentrál, akkor most 21 értékes ponttal több állna a neve mellett... Ez nagyon sok. Sok szakaszgyőzelem és őrült kanyar kell ahhoz, hogy ezeket a pontokat visszaszerezze. Meg fogja próbálni, ebben biztos vagyok.
Az első két futam lezárásaként álljanak itt Daniel Elena szavai.

Daniel Elena: „Két szélsőséges körülmények között lezajlott versennyel indult a szezon. Mindkét fél számára egyaránt vannak örömteli és keserű tapasztalatok. A csapatunk erős, az autónk versenyképes, de az a véleményem, hogy úgy igazán a világbajnokság majd csak Portugáliában kezdődik el.”

Alig várjuk! Alig várjuk! Ha ez eddig csupán a bemelegítés és a hangolódás volt akkor egy parádés szezon elé nézünk. :)

A sok-sok okosság után most azt javaslom, hogy további elméletek gyártása és elemzése helyett, adjuk át magunkat egy, a ralihoz sokkal jobban illő dolognak: a látványnak.
Az idei Mexikó raliról a fergeteges hangulat, a tömény izgalmak és egy fantasztikus verseny emléke marad majd meg az én emlékezetemben.
Bízom benne, hogy a galéria képeit lapozgatva egyet fogtok érteni velem: további szavakra itt semmi szükség...

Hasta luego Amigos!